Ad copy

"Ez a bizonyos kanálcsörgés már a sokadik alkalom volt, amikor éjjel felébredt arra, hogy a férje befőttesüvegből fémkanállal eszegeti a befőttet. Edina maga sem értette, hogy miért irritálja annyira ez a hang – nem volt érzékeny egyéb hangokra és zajokra –, de úgy érezte, szétpattannak tőle az idegei, és legszívesebben üvöltene, hogy „Ne! Most azonnal hagyd abba!” Nem üvöltött, de mindannyiszor megkérte a férjét, hogy legyen szíves ne egyen befőttet éjjel az üvegből, mert ez a hang neki fizikai és lelki fájdalmat okoz. A férje nem törődött a kéréssel… ahogy a házassággal sem az utóbbi tíz évben. Amikor Edina erről beszélgetett az édesanyjával, az anya csak úgy mellesleg megemlítette, hogy az ő édesapja (Edina nagypapája) is rettenetesen dühös lett mindig, amikor valaki úgy kavarta a teát, hogy csörömpölt a csészében a kanállal, vagy evés közben zajt csapott az evőeszközökkel. Az ilyen vétségért azonnal kiküldte a gyereket a konyhából, és vissza se jöhetett az étkezés befejezéséig. A nagypapa egyébként is zárkózott, morcos és Edina számára kicsit félelmetes ember volt. Viszonylag korán meghalt, még hatvanéves kora előtt agyvérzést kapott – tegyük hozzá, rendesen italozott is. - Mit tudunk még a nagyapámról? – kérdezte Edina ezek után kíváncsian az anyját. - Nem sokat beszélt magáról, nem is nagyon mertük kérdezni. Azt tudom, hogy a Don-kanyarnál harcolt a második világháborúban, és erről egyszer mesélt is valami szörnyű történetet. Nagyon hideg volt, nem volt élelem, ezért katonatársaival bementek egy falusi házba, ennivalót szerezni… és ott az egyik bajtársa megölte az anyát és a gyerekét… talán azért, mert a nő kiabálni kezdett, nem tudom… aztán mindent felborogattak, edényeket, bútorokat, és elmenekültek… Amikor ezt elmondta az apám, talán könnyezett is… soha többé nem beszélt erről. Edina szinte látta a történetet, úgy, mintha filmet nézne, és hallotta, ahogy csörömpölnek az edények, evőeszközök. Pontosan azt a kétségbeesett feszültséget élte át, amit már jól ismert. „Ne! Ezt most azonnal hagyd abba!” – kiabált rá az anyjára, és zokogásban tört ki. A nagypapában tovább élő, elviselhetetlen bűntudati feszültség egy ártalmatlan, ám az eredeti tragédiára emlékeztető hanghatáshoz (triggerhez) kapcsolódott, az edények és evőeszközök csörömpöléséhez, ez pedig a közös étkezéseket változtatta szorongató élménnyé. Így vonódtak be hozzátartozói abba a „transzgenerációs atmoszférába”, amit a bezáródott, meggyászolatlan trauma hozott létre. S mint Edina esete mutatja, ez a hatás a harmadik generációban is nyomot hagyott.” Dr. Mogyorósy-Révész Zsuzsanna - Vaskor Gréta: Kinek a sorsa? Transzgenerációs örökség a mesékben és a terápiában - 25%-os kiadói kedvezménnyel megrendelhető itt: https://nyitottakademia.hu/webshop/konyv/valogatott-irasok_kinek-a-sorsa-6054